...majd a nyakamat kezdte harapdálni miközben nagy levegővételeket próbáltam venni.
Sokáig csak csókoltuk egymás, mikor elkezdtük levenni egymás ruháit hirtelen megszólalt a telefonja. Nem tudom ki lehetett az, de Kyungsoo arcát látva nem nagyon örülhetett annak aki felhivta. Ugyan is villámokat szórt a szemével a telefonja kijelzője felé. Telefonálás közbe szomorú lett, mikor letette szomorkás arccal felém fordult.
-Sajnálom de az előbb hivtak hogy be kell mennem. Nem szívesen mennék be, de muszáj. Remélem nem haragszol hercegnőm. ~Szomorkás arccal nézett még mindig. Mikor mondata végére ért küldött felém egy mosolyt majd hosszasan megcsókolt.
-Rendben, semmi gond. Megértem. De mikor jössz vissza?
-Úgy ahogy eddig is, és jobban örülnék ha már tényleg elmennél az orvoshoz, nem akarlak elveszíteni.
-Miért kéne elmennem az orvoshoz? És miért veszítenél el? Nem foglak elhagyni.
-Tudom hogy te nem hagynál el, de viszont az emlékeid igen.
-Ezt hogy érted?
-Emlék kieséseid vannak. Egyre több dologra nem emlékszel.
-De akkor miért kéne elmennem az orvoshoz?
-Azért hogy mégis miért nem emlékszel egyre több dologra.
-Lehet hogy csak bevertem nagyon a fejem. Nyugi, pár nap és jobban leszek.
-Egy hónapja mondogatod. Ha kell elviszlek az orvoshoz hogy..
-Kyungsoo, nyugi. El tudok egyedul is menni.
-Nem. Majd elviszlek, igérem. Addig nem mehetsz sehová sem.
-Jaj, ne légy ilyen. Tudom merre van a doki.
-Nem érdekel. El foglak majd én vinni. Egyedül nem mehetsz. ~Egy kicsit kezdett már idegesíteni, hogy ennyire butának néz, de lehet mégis jobb lenne ha ő vele mennék. Meg amúgy se akartam vele veszekedni.
-Rendben. Legyen. Mikor megyünk dokihoz?
-Szerintem csak holnap tudnálak elvinni. Mire haza érek addigra már nincs doki. Meg holnap nem kell bemennem.
-Oké, de mikorra is érsz haza?
-Tényleg, elfelejtettem hogy azonnal be kell mennem. Sajnálom, sietek haza. Ne merj elmenni sehová se.
-Rendben. ~De mire válaszoltam csak annyit hallottam hogy becsapodott a bejárati ajtó majd bezárta azt. Remek, nagyon "örültem" annak hogy válaszolt a kérdésemre.. Pedig elég lett volna legalább egy számot kimondania. Most várhatok nem tudom hány órát mire hazaér. Igazából sajnos már arra sem emlékszek hogy miért is kérdeztem tőle hogy mikorra ér haza. Inkább elkezdtem magamnak ennit csinálni, mert annyira megéheztem hogy már a hasam is jelezte hogy ideje lenne ennem. Közbe úgy döntöttem hogy csinálok Kyungsoonak valami finom sütit, hogy mire haza jön feldobjam a kedvét. Kb egy óráig gondolkodtam azon hogy mégis mit csináljak neki. Majd úgy döntöttem...
(folyamatban...)
Hát ez se lett olyan hosszú, de legalább hosszabb lett mint az előző. Lehetséges hogy a harmadik se lesz hosszú, de ennél hosszabb lesz.^^ :) Sorry:s
Sokáig csak csókoltuk egymás, mikor elkezdtük levenni egymás ruháit hirtelen megszólalt a telefonja. Nem tudom ki lehetett az, de Kyungsoo arcát látva nem nagyon örülhetett annak aki felhivta. Ugyan is villámokat szórt a szemével a telefonja kijelzője felé. Telefonálás közbe szomorú lett, mikor letette szomorkás arccal felém fordult.
-Sajnálom de az előbb hivtak hogy be kell mennem. Nem szívesen mennék be, de muszáj. Remélem nem haragszol hercegnőm. ~Szomorkás arccal nézett még mindig. Mikor mondata végére ért küldött felém egy mosolyt majd hosszasan megcsókolt.
-Rendben, semmi gond. Megértem. De mikor jössz vissza?
-Úgy ahogy eddig is, és jobban örülnék ha már tényleg elmennél az orvoshoz, nem akarlak elveszíteni.
-Miért kéne elmennem az orvoshoz? És miért veszítenél el? Nem foglak elhagyni.
-Tudom hogy te nem hagynál el, de viszont az emlékeid igen.
-Ezt hogy érted?
-Emlék kieséseid vannak. Egyre több dologra nem emlékszel.
-De akkor miért kéne elmennem az orvoshoz?
-Azért hogy mégis miért nem emlékszel egyre több dologra.
-Lehet hogy csak bevertem nagyon a fejem. Nyugi, pár nap és jobban leszek.
-Egy hónapja mondogatod. Ha kell elviszlek az orvoshoz hogy..
-Kyungsoo, nyugi. El tudok egyedul is menni.
-Nem. Majd elviszlek, igérem. Addig nem mehetsz sehová sem.
-Jaj, ne légy ilyen. Tudom merre van a doki.
-Nem érdekel. El foglak majd én vinni. Egyedül nem mehetsz. ~Egy kicsit kezdett már idegesíteni, hogy ennyire butának néz, de lehet mégis jobb lenne ha ő vele mennék. Meg amúgy se akartam vele veszekedni.
-Rendben. Legyen. Mikor megyünk dokihoz?
-Szerintem csak holnap tudnálak elvinni. Mire haza érek addigra már nincs doki. Meg holnap nem kell bemennem.
-Oké, de mikorra is érsz haza?
-Tényleg, elfelejtettem hogy azonnal be kell mennem. Sajnálom, sietek haza. Ne merj elmenni sehová se.
-Rendben. ~De mire válaszoltam csak annyit hallottam hogy becsapodott a bejárati ajtó majd bezárta azt. Remek, nagyon "örültem" annak hogy válaszolt a kérdésemre.. Pedig elég lett volna legalább egy számot kimondania. Most várhatok nem tudom hány órát mire hazaér. Igazából sajnos már arra sem emlékszek hogy miért is kérdeztem tőle hogy mikorra ér haza. Inkább elkezdtem magamnak ennit csinálni, mert annyira megéheztem hogy már a hasam is jelezte hogy ideje lenne ennem. Közbe úgy döntöttem hogy csinálok Kyungsoonak valami finom sütit, hogy mire haza jön feldobjam a kedvét. Kb egy óráig gondolkodtam azon hogy mégis mit csináljak neki. Majd úgy döntöttem...
Hát ez se lett olyan hosszú, de legalább hosszabb lett mint az előző. Lehetséges hogy a harmadik se lesz hosszú, de ennél hosszabb lesz.^^ :) Sorry:s
