Kb egy óráig gondolkodtam azon hogy mégis mit csináljak neki. Majd úgy döntöttem...
Majd úgy döntöttem hogy csokis kekszet csinálok neki. Addigra talán hazaér.... Remélem. Sütés közbe viszont csörrenést meg csapódást hallottam az ajtó felől. Egy kicsit furcsáltam, mert Kyungsoo nem szokott ilyen hangos lenni. Megijedtem. Egyre közelebb jött a csörrenés hang, mire hátrafordultam és megláttam volna addigra elment az áram. Szuper. Mindenhol sötétség. Még utcai lámpa sincs a közelbe hogy legalább legyen egy kis fény a házba. Még gyertyánk sincs. Semmi olyan nincs a házba vagy a közelébe amivel lehetne egy kicsit világítani. Egyszer csak meghallottam lépéseket felém, majd hirtelen elhalkultak. Féltem, mert volt egy olyan érzésem hogy nem Kyungsoom az. Simogatni kezdte az arcom majd hirtelen egy nagyot ütött, akkorát hogy enyhén össze is estem. Nem vagyok gyenge, de ez nagyon erős ütés volt. Annyira hogy még mindig úgy érzem, mintha újból és újból ütne. Ugyan annyira erősen és ugyan azon a helyen. Viszont mikor vissza jött az áram nem találtam sehol az ismeretlent, kicsit ijesztő volt. Pár perc múlva viszont megint ajtó csapást hallottam. Most már reméltem hogy Kyungsoo az, és szerencsére ő volt. Mikor bejött levette cipőjét, kabátját és azonnal oda jött hozzám. Rémült és aggódóan nézett, az elején nem értettem hogy miért de később rájöttem. Még mindig a földön ültem.
-Jézusom, jól vagy?
-Köszi, igen. Minden rendben.
-Beütötted a fejed?
-Nem.
-Fáj valamid?
-Nem, teljesen jól vagyok.
-Biztos?
-Igen, miért?
-Nem akarom hogy nagyobb bajod essen.
-Oké.
-Óóóó...csak nem sütöttél valamit? ~Kérdezte miközbe az illat forrásához sétált.
-De..vagyis csak sütöttem volna.
-Volna? Ezt hogy érted?
-Szerintem oda égett vagy valami.
-Miért égett volna oda? ~Szaglászott~ ....És csokis keksz? Jól érzem? ~Kezdet egyre vidámabb lenni, ahogy megérezte hogy igaza van.~
-Igen azt, de még nincs kész.
-Majd segítek.
-Nem.
-De.
-Nem és kész.
-De és kész, és amúgy miért nem segíthetek?
-Neeem. Azért mert én magam egyedül akartam neked csinálni csak...
-Csak?
-Csak.
-Kezdesz furcsább lenni..
-Tudom. Ird az emlékezet kiesésem számlájára.
-Hááát... jó. Ha te akarod..
-Rendben.
-De viszont most már tényleg oda égett.
-Miért? Az előbb azt mondtad hogy biztos hogy nem égett oda.
-Csak szagolj.
~Elkezdtem szagolni..~ -Basszus basszus basszus, francba. ~Szomorodtam el ahogy én is megéreztem az enyhén égő szagot.~
-Nyugi, majd máskor jobban fog menni.
-Ha te mondod akkor biztos..
-Most inkább menjünk el aludni.
-De nem vagyok álmos.
-De akkor se maradhatsz itt egyedül a konyhába.
-Nyugi, nem lesz semmi bajom.
-Hát, rendben. Ha mégis meggondolnád magad akkor vagy a fürdőbe vagy a szobánkban leszek. ~Hosszú csókot adott majd elment fürdeni. Egyből megint eszembe jutott az, mikor még mielőtt haza ért volna..az az ismeretlen. Gondolkodásom közepette megint meghallottam zajokat, de most a konyha ablaknál. Ahogy meghallottam egyből a fürdőbe rohantam Kyungsoo-hoz...Vagyis ha ott lett volna. Megint elment az áram. Remek. Majd nagy nehezen bementem a szobába, de furcsa érzésem volt. Mintha itt se lenne Kyungsoo. Elővettem a telefonom és világítani kezdtem. Viszont igazam volt, itt sincs Kyungsoo. Kimentem a nappaliba, ott se volt. Majd nagy nehezen a konyhába mentem mivel ott volt valami fény. Mikor oda értem azt hittem elsírom magam. Kyungsoo volt ott. Az asztal meg volt terítve, rajta gyertyákkal.~
-Sajnos most csak rendelni tudtam pizzát, mivel a sütés főzésre már nem lett volna időm. Remélem nem gond hercegnőm.
-Nem, semmi baj.
-Egyél jó sokat belőle. Holnap tudod hogy el kell vigyelek a kórházba, és ott már nem ehetsz sokat.
-Rendben, tudom. De te is egyél, ha nem eszel én se fogok enni.
-Jó jó, nyugi. Eszek veled angyalom. ~Most is kaptam tőle hosszú csókot majd elkezdtünk enni. Hál égnek nem Hawaii-t rendelt mert azt nem szeretem. Mikor megettük elmostuk együtt a tányért majd aludni mentünk. Másnap reggel ahogy mondta elmentünk a dokihoz, aki javasolta hogy ezzel inkább a kórházba kéne menni. Így doki után kórház felé mentünk.
(+extra)
Majd úgy döntöttem hogy csokis kekszet csinálok neki. Addigra talán hazaér.... Remélem. Sütés közbe viszont csörrenést meg csapódást hallottam az ajtó felől. Egy kicsit furcsáltam, mert Kyungsoo nem szokott ilyen hangos lenni. Megijedtem. Egyre közelebb jött a csörrenés hang, mire hátrafordultam és megláttam volna addigra elment az áram. Szuper. Mindenhol sötétség. Még utcai lámpa sincs a közelbe hogy legalább legyen egy kis fény a házba. Még gyertyánk sincs. Semmi olyan nincs a házba vagy a közelébe amivel lehetne egy kicsit világítani. Egyszer csak meghallottam lépéseket felém, majd hirtelen elhalkultak. Féltem, mert volt egy olyan érzésem hogy nem Kyungsoom az. Simogatni kezdte az arcom majd hirtelen egy nagyot ütött, akkorát hogy enyhén össze is estem. Nem vagyok gyenge, de ez nagyon erős ütés volt. Annyira hogy még mindig úgy érzem, mintha újból és újból ütne. Ugyan annyira erősen és ugyan azon a helyen. Viszont mikor vissza jött az áram nem találtam sehol az ismeretlent, kicsit ijesztő volt. Pár perc múlva viszont megint ajtó csapást hallottam. Most már reméltem hogy Kyungsoo az, és szerencsére ő volt. Mikor bejött levette cipőjét, kabátját és azonnal oda jött hozzám. Rémült és aggódóan nézett, az elején nem értettem hogy miért de később rájöttem. Még mindig a földön ültem.
-Jézusom, jól vagy?
-Köszi, igen. Minden rendben.
-Beütötted a fejed?
-Nem.
-Fáj valamid?
-Nem, teljesen jól vagyok.
-Biztos?
-Igen, miért?
-Nem akarom hogy nagyobb bajod essen.
-Oké.
-Óóóó...csak nem sütöttél valamit? ~Kérdezte miközbe az illat forrásához sétált.
-De..vagyis csak sütöttem volna.
-Volna? Ezt hogy érted?
-Szerintem oda égett vagy valami.
-Miért égett volna oda? ~Szaglászott~ ....És csokis keksz? Jól érzem? ~Kezdet egyre vidámabb lenni, ahogy megérezte hogy igaza van.~
-Igen azt, de még nincs kész.
-Majd segítek.
-Nem.
-De.
-Nem és kész.
-De és kész, és amúgy miért nem segíthetek?
-Neeem. Azért mert én magam egyedül akartam neked csinálni csak...
-Csak?
-Csak.
-Kezdesz furcsább lenni..
-Tudom. Ird az emlékezet kiesésem számlájára.
-Hááát... jó. Ha te akarod..
-Rendben.
-De viszont most már tényleg oda égett.
-Miért? Az előbb azt mondtad hogy biztos hogy nem égett oda.
-Csak szagolj.
~Elkezdtem szagolni..~ -Basszus basszus basszus, francba. ~Szomorodtam el ahogy én is megéreztem az enyhén égő szagot.~
-Nyugi, majd máskor jobban fog menni.
-Ha te mondod akkor biztos..
-Most inkább menjünk el aludni.
-De nem vagyok álmos.
-De akkor se maradhatsz itt egyedül a konyhába.
-Nyugi, nem lesz semmi bajom.
-Hát, rendben. Ha mégis meggondolnád magad akkor vagy a fürdőbe vagy a szobánkban leszek. ~Hosszú csókot adott majd elment fürdeni. Egyből megint eszembe jutott az, mikor még mielőtt haza ért volna..az az ismeretlen. Gondolkodásom közepette megint meghallottam zajokat, de most a konyha ablaknál. Ahogy meghallottam egyből a fürdőbe rohantam Kyungsoo-hoz...Vagyis ha ott lett volna. Megint elment az áram. Remek. Majd nagy nehezen bementem a szobába, de furcsa érzésem volt. Mintha itt se lenne Kyungsoo. Elővettem a telefonom és világítani kezdtem. Viszont igazam volt, itt sincs Kyungsoo. Kimentem a nappaliba, ott se volt. Majd nagy nehezen a konyhába mentem mivel ott volt valami fény. Mikor oda értem azt hittem elsírom magam. Kyungsoo volt ott. Az asztal meg volt terítve, rajta gyertyákkal.~
-Sajnos most csak rendelni tudtam pizzát, mivel a sütés főzésre már nem lett volna időm. Remélem nem gond hercegnőm.
-Nem, semmi baj.
-Egyél jó sokat belőle. Holnap tudod hogy el kell vigyelek a kórházba, és ott már nem ehetsz sokat.
-Rendben, tudom. De te is egyél, ha nem eszel én se fogok enni.
-Jó jó, nyugi. Eszek veled angyalom. ~Most is kaptam tőle hosszú csókot majd elkezdtünk enni. Hál égnek nem Hawaii-t rendelt mert azt nem szeretem. Mikor megettük elmostuk együtt a tányért majd aludni mentünk. Másnap reggel ahogy mondta elmentünk a dokihoz, aki javasolta hogy ezzel inkább a kórházba kéne menni. Így doki után kórház felé mentünk.
(+extra)
